szentelt fű, János-napi virágszentelés: szentelmény a görögkatolikusoknál. - A m. g.k. liturgikus gyakorlatban a füvek és virágok megáldására rendszerint Keresztelő Szt János születése napján (VI. 24.) került sor. A ~ (tisztesfű, szentelt dudva) É- és ÉK-Mo-on a →szenteltvíz mellett a legkedveltebb szentelmény, a Bodrogköztől D-re viszont ismeretlen. Összetétele csaknem falvanként változó. Fő összetevője a tisztesfű, amelyről a szentelmény népi elnevezését is nyerte, s amelyet minden betegségre hatásos gyógyszernek tartanak. Található még benne szarkaláb, fodormenta, kakukkfű, búzavirág, ezerjófű, margaréta, de ezek mellett a kertek, kaszálók, rétek szinte minden ismertebb virága belekerül a csokorba, így például a liliom, fokhagyma, saláta, Rudabányácskán, Mogyoróskán gyújtókovácsi, kéktarajú fű, Baskón szamodrádfű, Rakacán nefelejcs, királyka, Végardón üröm, Komlóskán morzsika (marunka), nadozsnik. Azokban a borsodi falvakban, amelyek környékén nem terem meg, János napja előtt cigányok árusítják a tisztesfüvet. Az utóbbi években a gyógyításra használatos növényeken kívül egyre gyakrabban visznek megáldatni rózsát és más díszkerti virágokat is. Rakacai hiedelem szerint tp-ba menet az útmenti virágok így kiabálnak a szentelésre igyekvők után: .,Engem is vigyetek!” - A megszentelt csokrot, annak virágait a legváltozatosabb célokra alkalmazzák, használata nagyjából megegyezik a szenteltvízével. A ~ a mestergerenda fölé tűzve v. a padlásfeljáróban a barkához hasonlóan a házat védi a villámcsapástól. Mikóházán és Végardón a ~vet épülő házakba falazták. Főzetét beteg v. frissen megellett jószággal itatják, beteg gyermeket fürösztenek benne. A tehenek gyulladásos tőgyét is ezzel mossák. A szentelt csokorból egyes füveket külön is megfőznek bizonyos betegségekre. A rossz álmú gyereket korábban a rettegőfű főzetében fürösztötték meg, a Szt Antal tüze levében azokat, akiknek bőrét kiütések lepték el. A szentelt saláta ijedtségrül használt, a szentelt fokhagyma több gonoszt távoltartó eljárásban szerepel. Baskón a lebetka fű levében lábat áztatnak, Komlóskán a sárga virágot sárgaságrul, a nadozsnikot fejfájástul tartják hatásosnak. Náthás, fejfájós embernek a tisztesfű főzetével való párgolást ajánlják. Tisztesfűvel füstölték még néhány éve a szemrülesett gyermeket is. Vilyvitányban a rossz álmúak ágyát füstölték körül vele. A szentelt virágokat természetes v. szárított formában a beteg szarvasmarhának a takarmányhoz keverve adták, alájuk pedig szamodrád füvet terítettek védő célzattal. A ~ a koporsóba téve az embert utolsó útjára is elkíséri. - A virág- v. fűszentelés szokása a m. róm. katolikusoknál is előfordult (Schwartz 1925; Bálint S. 1977. II:186), de időpontja Nagyboldogasszony napjára (VIII. 15.) esett. Néhány hagyományelem arról tanúskodik, hogy (a keleti liturgia hatására) - Keresztelő Szt János napját a más vallású szokáshagyománya is összefüggésbe hozta a virágokkal, füvekkel (Bálint S. 1977. II:470; vö. még Szemerszky 1935:176). Erre utal a virágoknak János-napi tűzbe vetése s a virágos Szt János népi elnevezés, valamint ennek tört. háttere is. A keleti gyógyfűmegáldás maradványa a lat. szert-ban, hogy Rómában a lateráni bazilikában Keresztelő Szt János előestéjén virágmegáldást tartanak (Szemerszky 1935:178). A ~re további párhuzamokat találunk a róm. kat-ok úrnapi paraliturgikus szentelményében is. Az úrnapi gally a g.k. lakossággal is rendelkező vegyes vallású falvakban gyakran része a János-napi szentelt csokornak. - Szokás még pünkösdkor a tp-ok fűvel való felszórása s zöld gallyakkal való díszítése, amely a mo-i gör. kat-ok körében általánosnak tekinthető. Zempléni falvakban e gallyakból zivatar idején a tűzre is vetettek, hogy óvják a házat a villámcsapástól. B.E.

MN 1990. VII:435.